A Szépség és a Szörnyeteg

Hogy én mennyire szeretem ezt a filmet!
Varázslatos, elbűvölő csoda. Egyszerűen ezen nincs mit kielemezni, ezt csak értékelni lehet.
A fantasztikus látvány, a csodálatos történet, az értékek, az érzés, egyszerűen bele lehet szeretni ebbe a mesébe.
Mert igazi. Nem azért, mert ez a valóságban is, és mai is megtörténhet pont így. hanem azért, mert valódi értékeket, gondolatokat, érzéseket rejt magában ezen ódon kastély, avagy történet, ami már oyl régóta szól hozzánk, mégis, a mai embernek is tud rengeteg mindent mondani.
Egyszerűen... varázslatos. Varázslatos szóismétléssel.
Imádtam a hangulatot, ahogy Bell a kastély rejtelmes zugait járta, ahogy felmostak a felmosók gyöönyörűű koreográfiával, ahogy "Hol volt hol nem volt, ... így dalolt, a Szépség és a Szörny...". A tánc, a zene... mind elvarázsolt.
A történet megérintett (ráadásul sokadjára is, megint). Egyszerűen zseniálisan lett megalkotva. A vége.... [sóhaj]...
Na és persze ne hagyjuk ki a buliból a kacagtató részeket, és a megannyi apró, briliáns részletet se. Például arra a bizonyos bevallomalázattalnemtudomanevét híres festményre utaló képet.:)
Szóval, szerintem, nézzétek meg. Ha amúgy is szeretitek, azt hiszem, úgyis megnézitek. De ti, többiek! Nézzétek meg. De ne úgy, hogy "Fúj, ez egy Disney hercegnős mese, tök ciki" [ugyan már, attól még, hogy más a szóhasználat, ugyan ezt mondjátok] - Hanem úgy, mint egy mesét. Egy mese arról szól, hogy egyszerű történettel, ismerős helyeken, mégis varázslattal átszőve bemutassanak olyan gondolatokat, amik már rég kimentek a fejünkből.
Szó, mint ezer szó, én szerettem.