A tökéletes pasi

A címmel ellentétben, nem a tökéletes pasikról fogok írni, hanem leírok néhány gondolatot a változásokról.
Merthogy az élet változásokból áll. Valami csak megtörténik, de valamilyen úton végül mindig tőlünk függ, mit választunk, hogyan változunk meg. Mi is változunk, de változik az életünk, változnak a helyek, a dolgok, a természet, és a kapcsolatok is. Természetesen vannak dolgok, amik nem változnak egykönnyen, de valami új mindig van. Akár csupán az idő múlása. Mely változtathat dolgokat, erősebbé teheti azokat, vagy csak egész egyszerűen más lesz egy dolog attól, hogy mennyi idő szállt el felette. De, ennek ellenére, vagy inkább emellett, mi rajtunk áll, hogyan változik meg. Hiszen egy virág például olyan szempontból más lehet az idő elmúltával, hogy megnőhet, és egyre jobban megszokott részét képezheti annak a helynek, ahol van, de végső soron mi rajtunk múlik, hogy milyen állapotban van. Ha elhanyagoljuk, elhervad, és meghal, ám ha gondozzuk, öntözzük és elég fényt adunk neki, kivirágzik. De ez a hasonlat igaz lehet -szinte mindenre, vagy legalábbis elég sok dologra.
Épp most fejeztem be egy filmnek a nézését, amit nagyon szeretek, és régen édesanyámmal ez volt az egyik kedvencünk, és ez A tökéletes pasi. Egy egyedülálló édesanyáról, s két lányáról szól, akik folyton költöznek, ha anyjuknak kudarcba fullad egy kapcsolata. Ezúttal Brooklyn-ba veszik az irányt, hogy új életet kezdjenek, megint.
A film szól Hollyról, a nagyobbik lányról, és Jeanról, édesanyjáról, az ő életükről, énjükről és kapcsolataikról. Mindez pedig egy vicces és kedves történetbe van foglalva. [Ó, az a szenvedő szerkezet!] A film időnként szellemes, vagy épp roppant kínos, de legfőképpen életszerű, valóságos, és szeretettel teli. Egy igazi romantikus családi vígjáték. Főleg talán családi vígjáték, de a romantikus lelkűeknek is ajánlom nagyon.
Annyira szeretem ebben a filmben, hogy tényleg boldogok, vagy szomorúak, és nincs eltúlozva vagy kiforgatva, csupán az élet adta helyzetek szellemes megoldásait, vicces dolgait, és átérezhető eseményeit, pillanatait és érzéseit élhetjük át. Szól a változásokról, a kapcsolatokról anya-lánya, vagy bárki más között, és számomra egy nagyon aranyos avagy kedves történet. Én nagyon szeretem ezt a filmet -jó, van egy két kínos pillanat, de csak úgy, ahogy az életben is, és ezek mellett is azt mondom, ha valakinek kedve van hozzá, nézze meg. Ha nem, nem. De én csak ajánlani tudom.:)

Ennyi lett volna mára, legközelebb valószínűleg egy Az öt legenda -ajánlással, és egy „Zseniális animációs filmek” bejegyzésről fogok írni. Hogy pontosan mikor? Hát, amint lehet :) És hogy vajon annyi saját gondolatot fogok-e az elejére írni, mint most, még nem tudom. De írni fogok ;)