Néha kell egy kis cukormáz

"Könnyebb kiszűrni néhány csillámpónit, mint néhány levágott fejet, vagy pucér testet" -ahogy szoktam mondani.

Mert az a helyzet, hogy mondhat akárki akármit, én UTÁLOM a horror, vagy az erotikus filmeket, könyveket, vagy bármit ilyesmit. Bővebben is kifejthetem mindezt, de ezt most halasszuk el. Ebben a bejegyzésben inkább az idézet első felével foglalkoznék kicsit. 

Ugyanis egy idő után kialakult bennem az, hogy simán ki tudom szűrni az oylan dolgokat, mint a "csillámpóni", meg sok ilyen "cillivilli-jaj-de-cuki" dolgokat, és akár teljes komolysággal (kivételek persze a poénok) tudom élvezni a gyerekmeséket is. Igen, bárki nyugottan megszólhat, de én szeretem a Disney-t, az Ever After High-t, a legtöbb Pixar-t, sőt, -bevallom kellett egy kis idő hozzá, de- miután sikerült valahogy kiszűrnöm azt, mennyire rettenetesen kevés ruha van rajtuk, és a néhai ostobaságaikat (amikért egy gyerekmesét azért mégsem szólhatunk meg, bár ehhez van egy véleménynem, amit hogy ne szakítsam meg nagyon a gondolatmenetet, majd később mondok el) a Winx Club-ot is szeretem. (Jó, mondjuk régen is szerettem...) 

Szóval szerintem ez azért egy tök jó dolog, mert így élvezhetek még most is, és érthetek is rengeteg olyan mesét, melyek gyermekkorom fontos részeit képezték. Jó, nyilván, bevallom, azért mindenhol megvan a határ (pl. az Én kicsi pónimtól kiver a veríték, bár meglehet csak azért, mert régen se néztem soha), de alapvetően ez a helyzet. És ami azt illeti, sok mese, amire a többség rámondja, hogy: "Gyerekeknek való, és tök gagyi, mutasd ezt a kistesómnak!" az a gyermekeknek való viccek és a kis állatkákon kívül nagyon is komoly. Például a Hófehérke. Talán átírtam a történetet a nemrégi bejegyzésemmel azzal, hogy Hófehérke tudta, mi van, de egyébként nem nagyon volt túlzás az egész. Ha jobban megnézitek a story-t, belegondoltok, ti is rájöhettek, hogy ha ez a film élőszereplős lenne, és néhány kis "cuki" jelenetet kivennénk belőle.. hát, durva lenne. De komolyan, a Gonosz Királynő/Boszorkány ott löki félre a csontvázat, mely egy szomjanhalt emberé volt, akit valószínűleg ő záratott be.

A lényeg az, hogy szerintem a meséknek vannak igenis komoly, elgondolkodtató, inspiráló, és elképesztő részei is.

Mondhat akárki akármit, megszólhatnak, cikizhetnek, de én szeretem a meséket, és márpedig nekem szirupos HAPPY END kell!!!

-Természetesen egy mű ne legyen teljesen ostoba, legyen izgalmas, legyen tartalam és mondanivalója. Ha pedig képesek vagyunk mindezt meglátni, vagy inkább ÉSZREVENNI a külömböző mesékben, vagy ebben a mostani sok jó animációs rajzfilmben, akkor sokkal nagyobb (jó) élményt nyújthatnak, emellett tanulságot, szórakozást, és iheletet is akár.

Én nekem nem baj, ha kicsit sablonos, nem baj, ha valamikor nagyon habos-babos.

Mert én így szerettem, és most is így szerettem. És "minden" jó, ha a vége jó. 

Akár cukorszórással is :)