Kate Saunders: Aprócska titok

Mielőtt elkezdeném, én is elmondanék egy „aprócska titkot”, vagy inkább érdekességet, miszerint én már 6-ban, általános iskolában szemeztem ezzel a könyvel, de ki tudja, miért, csak most olvastam el. És meglepődtem. Merthogy nem egészen erre számítottam.
Amikor elkezdtem olvasni, úgy gondoltam vagy számítottam erre, mint egy aranyos mesére, ami segít ébren maradni reggel a buszon, de annyira azért nem köt le, hogy ne tudjam abbahagyni. Egy cuki gyerekmesére számítottam. Azt hiszem, tévedtem.
Nem véletlenül nem raktam ide a borító teljes képét. Mert a helyzet az, hogy megtévesztő, és nagyon spoileres.
Hogy miért megtévesztő? Nos, a főhős egy kislány. Az elején iskolában, egy család kertjében, és ehhez hasonló helyeken vagy egy olyan könyvben, ami bár egyszerű, mégis lendületes és érdekes. Aztán észreveszed a jó karakterábrázolást, és azt, kezdesz kíváncsi lenni, hogy mi fog történni, mert hiába tűnik sablonosnak a story, nem tudod, mi lesz belőle, vagy inkább hogyan és milyen úton jutnak el a beszámítható történésekig. Aztán a könyv közepe táján felnézel, és azt mondod: „Ez nem csak hogy nem gyerekes, ez nem is gyerekkönyv!” Legalábbis velem ez történt e mű olvasása közben. SPOILER VESZÉLY Merthogy ilyen ármányokról, cselszövésekről, s egy egyedi világban játszódó, érdekes és izgalmas eseményekről, rég olvastam. Persze, voltak dolgok, amiket előbb kitaláltam, mint kiderültek volna, de volt néhány olyan dolog is, amire egyáltalán nem számítottam.
Ami pedig kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem „felejtette el”, hogy főhőse még gyerek. Mert lehet akármi a háttérben, egy kislány lehet akármilyen bátor, mégis, ha ilyen helyzetben találja magát, igenis hazavágyik, mindennél jobban. És nem jön rá egyből a dolgokra, főként az olyanokra, amiket elképzelni se tudott volna soha. De okos, bátor és érdeklődő. De a történet nem csak róla szól. Több mellékkarakternek van nem száz oldalakon kifejtett és bonyolított, de mély, és elgondolkodtató története.
Szóval, nekem nagyon tetszett! Lendületes, viszonylag egyszerű, szerethető, („aranyos de érdekes”) és egy olyan világot ábrázol, ami ismerős, mégis egyedi.
A vége egy kicsit rövid -nem, aprócska szerintem, de egyszerűsűge ellenére nem marad hatalmas hiány az emberben, csak örül, hogy elolvasott egy jó kis könyvet.