L. J. Smith - NIGHT WORLD: A titkos vámpír

Ez fantasztikus volt!!!
Ezt nem hiszem el!! Ez tényleg nagyon jó volt!

Na jó. Szedjük össze magunkat, és kezdjük a legelején. Ezt a könyvet a Könyvfesztiválon vettem zsákbamacskaként, így ugyebár nem tudtam előre, mi az. Aztán kibontottam, és hááát....
A fülszövege... … tudjátok, mit? Csak leírom ide, és szerintem el tudjátok képzelni a reakciómat.
[Ez a molyos fülszöveg, a könyvön egy kicsit más, de csak annyira, hogy pl: az élete az ár / az életével kell fizetnie]

„Az Éjszaka Világát ne keresd a térképen!
Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, a sötétség teremtményei élnek közöttünk, az Éjszaka Világa az ő titkos szövetségük. Halálosan szépek és erőse, a halandók számára ellenállhatatlanok. – pedig vadászhatnak rájuk, meg is ölhetik őket…
Világuk titkosságát két szigorú törvény biztosítja:
1) halandó ember soha nem szerezhet tudomást az Éjszaka Világa létezéséről
2) az Éjszaka Világa lényei soha nem szerethetnek meg embert
A szünet első napján Poppy azt hitte, a nyár örökké fog tartani, ám egy alattomos betegség azzal fenyegeti, hogy az őszt sem éri meg. Egyedül a barátja, lelki társa és – be nem vallottan – a szerelme, James mentheti meg. Ő azonban vámpír, s csak úgy adhatja vissza Poppy életét, ha ő is átlép az Éjszaka Világába: titkos vámpír lesz. Jamesnek tehát meg kell szegnie az Éjszaka Világának mindkét törvényét, amiért azonban az életével kell fizetnie…
Lépj be a szenvedély titkos világába…”

Na, igen. Mondjuk úgy... mintha már hallottam volna ezt a story-t valahol... vagy egy párszor... És a poén az egészben az, hogy tudjátok, a Vörös Pöttyös könyveknél szokott lenni a hátoldalon a jobb alsó sarokban egy szó, ami jellemzi a könyvet. És ez a szó itt az eredeti. Jaa, azt gondoltam, talán kivételesen irónia. - Mindenesetre, adtam egy esélyt neki, vagyis inkább ha már megvettem, el is olvastam. Bár persze voltak előítéleteim, akarom mondani, úgy voltam vele, hogy vagy kis eséllyel esetlegnagyontalán jó lesz, vagy az egész egy nagy klisé lesz... Mekkorát tévedtem!

Ez a könyv nagyon jó volt! És nem, nem volt klisé! Persze, hogy voltak belőle már ismert emberek, de hát könyörgöm, egy tinédzser többet tud a vámpírokról manapság, mint mondjuk egy nyúl testfelépítéséről, ráadásul ez a könyv (mint kiderült) 1996-ban íródott, bizony!
Szóval. Miért is nem volt egy nagy közhely sziruppal agyonöntve:

• 1. Igen, a fő-fiú-karakter egy vámpír, és igen, a főhősnő szereti. De nem ám az van, hogy hirtelen megjelenik egy kizárólag „dögös” (és szinonímái) jelzővel illetett sötét, titokzatos pasi, akibe mindenki -a főhőssel együtt- belezúg 2 napon belül, hanem itt barátok, méghozzá legjobb barátok, már az ovi óta, ahol a lány volt az, aki megvédte a srácot pár pofonnal a nagyobb, gonoszkodó kölyköktől, és ez a barátság alakult ki szerelemmé. És a fiúban lehet, hogy van valami titokzatosság -tekintve, hogy van egy titka, miszerint vámpír, ez nem.... gáz- de komolyan, viccelődik! Zenét hallgatnak együtt, poénkodnak, és tényleg nagyon jó barátok. James -lévén ez a neve a drágának- igenis egy tök jó fej karakter. Aki képes visszafogni magát, ha dühös, aki igenis előre gondolkozik és egyenes/őszinte, és aki mindennél jobban csak meg szeretné védeni...
• 2. Igen, van egy főhősnő, és két fiú. De nyoma sincs ám szerelmi háromszögnek, ugyanis a második férfi főszereplő Poppy bátyja. És egy imádnivaló, zseniális karakter. Jó, tény és való, hogy nagyon utálja a vámpírokat, már túlságosan is, és ez az elején hátrányt is jelent, de a végén tökéletesen fejezi be ezt a szálat az írónő. - És briliáns, hogy milyennek látjuk a legelején, és hogyan ismerjük és szeretjük meg ezt a embert.
• 3. A főhősnő erős, okos, egyáltalán nem ostoba, és érett ember.

De itt két dologról még beszélnék. Az első, hogy: Azt azért meg kell hagyni, az elején szerencsétlenkedtek egy sort az SPOILER? átváltozással SPOILER VÉGE, de... ja. Ezt a mondatot most valahogy nem tudom befejezni (jól). - A második dolog, amit még kihagytam, az a borító. Poppynak a könyvben vörös, rézvörös haja van, élénkzöld szeme, és ez nem is változik. Mégis ki a csuda ez a képen? Egy, nem csak hogy nem Poppy, de semelyik -semelyik- másik karakter sem, kettő, szerintem ez a borító egész egyszerűen nem néz ki jól. Szerintem -egy ötlet!- ezt a könyvet ki kéne adatni újra egy szebb, és sokkal jobb és találóbb borítóval, és így mivel „újdonság”, el tudnák adni akár akciókkal, lenne bevétel, én örülnék az új borítónak, mindenki jól járna... na mindegy.
[Ha van valaki e sorok olvasói között, akinek befolyása van a kiadónál, annak két dolgot üzenek. Ezt az ötletet, és azt, hogy legyenek szívesek kiadni a Tigris c. sorozat befejező részét, mert mégis milyen dolog az, hogy kiadnak 3 rész, és a befejező kötetet meg nem? És ez még nem is egy olyan sorozat, amit kb senki sem ismer, nem, ezt a könyvet mindig megtalálni ezen könyvesboltok polcain, és sokszor van rá akció. Még keresnének pluszban is, ha pl kis kedvezménnyel egybe lehetne megvenni a sorozatot, akár díszdobozban/díszszalaggal együtt! Azt hiszem, ennyi lenne, térjünk is vissza az Éjszaka Világához.]

• 4. A főhősnő családja fontos szerepet játszik a történetben, csodálatos embereknek a lelkébe nyerhetünk bepillantást (jó, ez talán kicsit túl költői volt) és Poppy igenis törődik velük, és gondol rájuk. Főként a vége… az nagyon szép volt :)
• 5. Bár ez igazából az első ponthoz tartozik, de sebaj: „Nem a szépségéért szeretsz [vlkit]. Azért szereted, mert egy dalt énekel, amit csak te értesz...

És ezzel el is érkeztünk a következő fázishoz.: Azokhoz a dolgokhoz, amiket szerettem, vagy inkább amik kifejezetten tetszettek ebben a könyvben.

• Vajon mit szól a lány, amikor a fiú közli vele, hogy vámpír? Természetesen felkapja a legelső dolgot, ami a kezébe akad, hozzávágja a sráchoz, és azt kiáltja: „Te szemét!”
• SPOILER!!! Egyszerűen hihetetlen, ahogy leírja a folyamatot, hogy milyen hatásokat kelt ki, ha valaki, és a családja megtudja, hogy el fog távozni. Hogy hoygan élik meg. Hogy milyen volt fájdalom, hogy ki hogyan érez ez iránt. Mélyen szántó, akár van a dologban egy vámpír is, akár nem... SPOILER VÉGE
• Érdekes mellékkarakterek
• Igazi érzelmek, és változó, kibontakozó, fejlődő és erősödő kapcsolatok. Főként Phil és James kapcsolata, de emellett ott van még az is pl, hogy mennyi mindent tudunk meg arról, hogy érez a bátyja Poppy iránt. (Ha valaki ezt rosszul érti, úgy kell neki!) Igaziak, emberiek és zseniálisak.
• A vámpírok logikusak! Teljesen ésszerűen, normálisan vannak leírva. Őszintén mondom, ez a legjobb vámpíros story, amit valaha olvastam! Nem mintha olyan sokat olvastam volna, de azért na!
• Nem folyt szét a kezemben a könyv az alaptalan csöpögéstől, (mint amelyekben a túlságosan is intim jelenetek alkotják kizárólag a kapcsolatukat). Néhány megjegyzést simán ki tudtam szárni, mert főképp amúgy: Romantikus volt, nem volt túlzás, oké volt :)

• A vége. Egyszerűen tökéletes. Minden szál szépen be van fejezve (szívom itt a vérét a szenvedő szerkezetnek..), de mégis úgy, hogy egy bíztató jövőt láthatunk meg fényleni az út végén. Nem befejezetlen/függővég, de lehet folytatni. Akár a gondolatainkban, akár olvasva. Hogy elolvasom-e a többi részét a könyvnek (hát olyanok is vannak neki?), még nem tudom. De ez... nagyon tetszett.

Úgyhogy mindenkinek ajánlani tudom, akik kedvet kapnak egy kis vámpíros történethez, avagy akiknek egy ilyenre fáj már a szemfoga!

B.