Lovagok

• Justin a hős lovag

Fantasztikus volt! Tökéletes lovag-mese. Vicces, szórakoztató, egy jó adag társadalmi kritikával és popkultúrális poénokkal. De emellett olyan dolgokra tanít, amiket sokan már talán el is felejtettünk, vagy inkább figyelmen kívül hagytunk. Mit jelent hősnek lenni? Hogy leszünk azok, hogyan választjuk meg saját utunkat és hogyan válunk azzá, akikké válnunk kell. Sok bölcsesség hangzik el a filmben anélkül, hogy mindegyikre kapásból rámondhatnám, micsoda klisé. Mint talán már észre is vettétek, én alapvetően nem vagyok ellen a „sablonoknak”. De nagyon tetszik az, hogy nem pont azokat a mondatokat hallom a filmben, amiket szoktam az ilyen jelenetekben, hanem azzal együtt, hogy örök és már „rég” tanult igazságokat mondanak el, egy kicsit más fényben, más megvilágításban hangzanak el ezek.
Ami még kifejezetten tetszett, az az, hogy semmit sem rágnak meg tízezerszer, és köpik vissza, hogy megértsük végre. Nem, minden kerek, egész, és mindenből pont annyi van, amennyi szükséges. Jó, lehet, hogy a poénzsák száját már nem nagyon lehetne összehúzni, de azok is a helyükön vannak. Sok idióta van, de vannak komoly szereplők, akik igazi erényekkel bírnak -igaz, nekik is vannak nevetséges pillanataik, ahogy mindenkinek az életben. A szerelmi szál pedig szerény, nem foglal túl nagy szerepet és nem eltúlzott egyáltalán, de úgy tökéletes, ahogy van -egyedi, és nagyon édes.
A történet kerek, és amellett, hogy benne vannak a hőssé válás jól ismert lépései, nem minden mindig megy úgy, ahogy menni szokott, és a történet ezen fűszere csak még varázslatosabbá teszi a filmet.
A látvány pedig egészen elbűvölő. Minden kis részlet egyedi és csodálatos, emellett olykor a humorral van jó viszonyban. [Ld. sültkrumpli] A tájak lenyűgözőek. Na és a fények... varázslatosak. A két kedvencem az a kis erdőrész, amit a legelején mutatnak néhány pillantás erejéig, és a nagymama háza. -Abba egyszerűen beleszerettem! Komolyan, ránézel, és azt mondod: Itt akarom leélni az életemet! -És talán nincs is gyönyörűbb táj, mint a szerető otthon.

Na de lássuk csak a szereplőket! Justin... mit is mondjak róla? A helyén van, az biztos. Bátor, jólelkű, tanulékony. Nem tudtam nem megszeretni. Főként azt, aki a végén lett belőle. (Jó, lehet, hogy az elején szerencsétlenkedik, van hova fejlődnie -de fejlődik is! Ő maga, és a frizurája.)
Táliát nagyon bírtam! Belevaló lány, és igazán szeretetre méltó. Ahogy a nagymama, és a három öreg is a toronynál. (De ha ezt most jobban kifejtem, az már abszolút spoiler...)
A főgonosz (Könyörgöm, miért húzza ezt a szót alá a helyesírás-javító?) a helyén van, és érdekes szál az, hogy ki volt ő régen. (Nem az, akire gondoltok! ;) )
A főgonosz segédje -akinek bevallom, nem jegyeztem meg a nevét- pedig nagyon nagy arc! „Erő, és stílus!” -Rettentően fárasztó volt a két másikkal együtt.
Csilivill vagy hogy írják becses nevedet meg Lara... hát, nem is tudom, melyikük van jobban eltelve magával... A hiúság ezen szintjén egyszerűen már csak nevetni lehet, de azt nagyon. (Ha lehetne önteltségből indulni az Olimpián, komoly verseny lenne, az tuti.) Komolyan, van az a jelenet, amikor SPOILER egy bizonyos páncélos valaki elrabol egy bizonyos rózsaszín ruhás illetőt egy lovon SPOILER VÉGE -nem tudtam eldönteni, hármuk közül melyik a legidiótább :D

Kedvenc részeim/mozzanataim: -amik azért kisebb spoilerek!
- Ahogy palira veszik az őrt, tisztelegve a Mission Impossible 4 előtt, hát az haláli.
- Hogy a kroki volt a legjobban beparázva a küzdelem közben.
- A 400 éve űzött társas.... jaj, az fájt :D
- Amikor a sok „fegyenc” rájuk támad, akár a zombihorda, a beszélgetés Justin és ... között.
- A vége. Úgy volt tökéletes, ahogy volt. :)

Azt hiszem, ez tipikusan az a film volt, ami után olyasmi gondolataim támadtak, mint: Lehetek hős. -Lehetünk hősök. Még ha nem is kardal a kezünkben és lóháton szállva szembe az ellenségnek, mi is megvívhatjuk győztesen a saját csatáinkat. Amik nem mindig azok, amikre számítunk és fel vagyunk készülve, hanem a számunkra legnehezebb dolgok. De tudjátok mit? „Na és?” Igenis sikerülhet.

(Egyébként ez a mondat volt a kedvenc mondatom, és ez a beszélgetésrész)

Ó, Bátran ajánlom a filmet :)

Ahogy ezt is, ami bizony: 

Meglepetés ;) - De annyit elárulok, hogy hű maradok lovagi eskümhöz, akarom mondani, a témához.:)