Papírvárosok (Vajon megkönnyeztem-e? #1)

El sem hiszem… de ez jó volt. Oké, volt pár (vagy több) beszólás, amit nem szeretek a filmekben, és nem értettem egyet mindennel. De… jó volt. És igazság szerint tetszett az üzenete. No, persze, nem hiszem, hogy én nem is élek, attól, hogy egyszer sem lógtam a suliból. De nem is erről szólt a film. És ami még a kis menthetetlenül romantikus szívcsücskömnek is tetszett, az az, hogy nem volt végtelenül romantikus. Ez a film talán mégse illik a listára. De attól még nagyon örülök, hogy megnéztem. És nektek is ajánlom. Az üzenetét nem fogom elspoilerezni. Mert jó volt, hogy nem tudtam előre. Jól volt felvezetve. Emellett jó volt a film ritmusa, a történet, a helyszínek, és jó néha megnézni egy olyan filmet, aminek ennyire találó a címe, avagy aminek a címe tényleg fedi azt, amiről szól. Szóval összességében… tetszett. Tetszettek a főszereplő karakterek, hogy nem voltak a mellékszereplők között sem eltúlzottak, tetszett a hangulata, és egy érdekes, de közben mégis jó filmélmény volt. És remélem, nem csak ez a film lesz az, amivel így leszek. Nos, azt hiszem, ennyi amit el tudok mondani, így, két perccel a film befejezése után. Később talán még eszembe jutnak olyan dolgok, amiket kritizálhatok, vagy olyanok, amik kifejezetten tetszettek, talán később le is írom ezeket a kedvenc pillanatokat. De a helyzet az, hogy ez is -legalábbis számomra- egy olyan történet, amiről úgy lehet jól beszélgetni, ha már az is látta, akivel társalogsz :D Szóval később talán még jövök a legjobb pillanatokkal, addig is, további szép szeptembert. itt van az ősz, itt van újra…

…vajon van időm még egy filmre? ;D