Polly Shulman: Rajongás

ÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍ!!!!! -Meglehet, nem túl kifinomult kezdés, de biztos, hogy hű a bennem lévő érzelmekhez. Ez a könyv nagyon-nagyon jó volt, bár tény, hogy a végére az izgulástól, meg mindentől a gyomrom olyan kicsire szorult össze, mint egy zöldalma. (Egy meglehetősen kicsi zöldalma.)
Az egyik pillanatban a fejem vertem a könyvhöz (2-szer is), aztán sikítottam (vagy 10-szer, különböző okokból), és végül némán sikítottam és ülve ugrándoztam, mivel a közelemben lévő szobában tartózkodó vendég miatt nem tehettem volna meg mindezt felállva és hangosan.
A Rajongás szerintem tökéletes cím neki, több szempontból is, amiből az egyik ugye nyilvánvaló, ha elolvassuk a könyv leírását vagy hátoldalát.
-Amely hátoldalon ezt is olvashatjuk:
„A /Rajongás/ -épp, mint a /Büszkeség és balítélet/ -bővelkedik romantikus félreértésekben és mulatságos bonyodalmakban”
-És ez igaz és találó is. A könyvben sok a cuki, de az olyan rész is, amin vagy nevetsz, vagy a föld alá ásnád magad. (Vagy esetünkben esetleg a szereplő(ke)t.) Szerintem aranyos és szórakoztató, főként az első felében. Amikor nekikezdtem, úgy számoltam, ez egy kellemes kis olvasmány lesz. Tévedtem. Merthogy kiderült, hogy jó! Élveztem, aztán a második felében egyre-egyre jobban izgultam, mi lesz. 
Na, már most, ha te nem szereted az ilyen típusú könyveket, akkor ne olvasd el. Ha viszont a leírás(ok) alapján érdekel, ajánlani tudom. Nekem tetszett. Meglehet, nem fiúknak ajánlom, de szerintem ők nem is nagyon kezdenének bele egyébként se ;)
A helyzetek egyszerre életszerűek, és egyszerre tipikusan lehetetlenek, hogy minden így történjen. (Ahogy az sokszor az életben is szokott lenni. Amikor pl. pont akkor lép be valaki, amikor nem kellene, vagy jobb estben akkor bukkan fel, amikor pont szükség van rá.)

A szereplőket egyre jobban megszerettem. Volt, akiről az elején még úgy vélekedtem, hogy „Édes vagy, meg minden, de könyörgöm!”. Viszont végül mindenkit megszerettem, akit lehetett. Talán csak igazán July apjával és mostohaanyjával nem voltam kibékülve, akikről nem is esett oly sok szó a végén, de nem is volt nagy baj, úgy voltak lezárva, ahogy kellett. Érdekes volt az ő száluk. 

Ashleigh-t (ezt egyszerűen mindig Ashley-nek akarom olvasni/mondani/írni, még az is elképzelhető, hogy most se jól írtam le) igazából kedveltem. No nem feltétel nélkül az elejétől (az "Édes vagy..."-gyos rész rá utalt). De ahogy haladt a történet, kirajzolódott előttem, hogy milyen is ő. Lehet, hogy egy rajongó, aki belerángatja hóbortjaiba legjobb barátnőjét, de közben szeretetteljes, odafigyelő és törődik a körülötte élőkkel. Hűséges és igazi jó barát. Mindig figyel arra, hogy barátnőjének jó legyen.

Julyt szerettem. A legjobban talán azért, mert magamat leltem meg benne, és valamennyire át tudtam érezni azon helyzetet, amiben ő volt. És itt talán furcsa, de nem a fülszöveges "választani talán a barátság és a szerelem között"-re gondolok, hanem az életére. Nem tökéletes, de ő hálás. Okos lány, aki tudja, mi zajlik körülötte, és odafigyelve a környezetére törődik azokkal, akiket szeret. Képes erősnek maradni, ha kell. És persze, mindenkinek, így neki is szüksége van arra, hogy kiöntse a szívét, de amit talán a legjobban becsülök benne az az, hogyha úgy látja, szükség van rá, mondjuk az embereknek körülötte, akkor ha kell, elrejti a bánatát, hogy mást erősíthessen. De emellett emberi is. Természetesen elkövet jó néhány butaságot is, amitől egy kicsit a hajadat téped, de ettől is csak valahogy szerethetőbb lesz. Legalábbis számomra.

A végére pedig nem nagy spoiler, ha azt mondom, minden jól lesz :)

És ha már a végénél tartunk, plusz 10 oldalt simán és szívesen elviseltem még volna;)

Összességében aranyos és mulatságos, de van, hogy igen érdekes kérdéseket hoz elő, és van, hogy megérint. Főként talán azért, mert magadra ismersz benne.

Ennyi lenne a Rajongásról :) Ha utána szeretnél nézni, javaslom a moly.hu-t: https://moly.hu/konyvek/polly-shulman-rajongas