Vakáció Mr. Darcy-val

Austenland - Vakáció Mr. Darcy-val

Aranyos volt. Nekem igazából bejött. Az alapötlet, valamint a történet vicces és ötletes, a szereplők... sokszínűek. Valamelyik szerethető, valamelyikért odavagy, valamelyik egyszerűen rettenetes. Igazság szerint ennek a filmnek volt egy szála -méghozzá a főhős szála, és a vele kapcsolatos dolgok- ami szép, aranyos, és tanulságos volt; kellemes és nevettető. De ezen kívül a film folyamán rengetegszer mondogattam azt, hogy ez „szörnyű”. Néha tényleg komolyan gondolva, fintorral az arcomon, néha a fejemet az asztalba verve, azaz inkább hajtva, persze képletesen, és volt, hogy nevetés közben tettem ezt. Szóval, leszámítva azokat a szörnyű dolgokat (nem figyelmen kívül hagyva, csak leszámítva) egészen jó kis film volt.
Tetszett a hangulata, és nagyon édes volt az a bizonyos szerelmi szál. (Mármint, akivel a végén... nem nagy SPOILER összejön, tudjátok, kiről beszélek, ha már láttátok SPOILER VÉGE.)
-Úúú, annyira cukik voltak!!! - Oké, elnézést, akarom mondani, igazán romantikus volt.
Ami talán a legjobban tetszett azon kívül, amiért az előbb előjött belőlem az kis-álmodozó-lány, az az az a „mondanivaló” vagy gondolat volt, amit megmutatott a film, hogy -itt a romantikáról van szó- a kevesebb sokszor mennyivel több. Én eddig is így gondoltam, de/és tetszett, ahogyan ez a film bemutatta. Hogy sokkal többet ér az, hogy szereted, ismered és tiszteled a másikat, mintha csak akarsz tőle valamit, hogy mennyivel romantikusabb és kifejezőbb tud lenni akár csak egy beszélgetés, mint a hosszú szerelmesek-vagyunk-jaj-de-jó, -ne-csináljunk-semmit-csak-csókolgassuk-egymást dolog. Félre ne értsetek (akármilyen nehéz nem így tenni). Fantasztikusan romantikus egy csók, ami a szerelmet fejezi ki, és a vele eltöltött napok. Csak annyit mondok, hogy a legjobb mégis talán az, ha ismered a másikat, tiszteled őt, és teljes egész lényét szereted. Szerintem ez nagyon fontos.

És meglehet, egy film nem tud teljes egészben bemutatni egy olyan szerelmet, mely ilyen alapokra épül, de mondani tud nekünk érdekes és tanulságos gondolatokat, és bepillantást nyerhetünk egy bimbózó románcba. Egyik szereplő sem tökéletes -ennél a filmnél pláne nem, van, akinél oda se néztem, annyira rossz volt- de érdekes kis történet ez. Fura is, aranyos is, de összességében nem olyan rossz, az a néhány rész kivételével, ami viszont rettenetes. 

Összeségében, mivel azon dolgok kivételével, amikről mondtam, hogy nagyon tetszett, sok nagyon rossz rész volt benne, 5-ből 3-at, de 10-ből 6-ot adnék rá. (Bár emlékeimben jónak marad meg, mert a rosszakat sikerült egész jól kitörölnöm, így egy aranyos filmnek "statuálom" magamban.)

Szóval srácok, bár ez a bejegyzés kicsit a személyes néhány gondolatomról is szólt, a filmet nézzétek meg, ha szeretnétek, ha lenne hozzá kedvetek, ha nem, ne.
:)

U.I.: Elnézést a folytonos késlekedésért, és ritka írásért, igyekszem minél gyakrabban, és remélem, ha befejeztem ezt a rengeteg kötetet, amit el kell olvasnom, több időt szánhatok erre. De még jelentkezem, addig is nagyon-nagyon szép hetet kívánok nektek, remélem (hmn, szóismétlés, ráadásul az előbb azt írtam "statuálom" -kicsit össze kell szedni magam...) nem ijesztettelek el titeket, és továbbra is érdekelnek titeket a gondolataim, amiket ebbe a blogba írok. Oké, most már tényleg megyek. Sziasztok :D